Az ígért képek

Kutyasuli - ezt imádom:

A legjobb barát, már-már tesó:

 

"Utálják" egymást Morfeusszal:

Mikey 2006 április 30.-án született Dabason, és júliusban költözött hozzzánk, így élünk mi édes hármasban, a párom, Mikey és én. Mindennel szembesültünk, amit csak egy kiskutya fel tud mutatni. Angyal arccal rágott, blankolt, pakolt, olykor vonyított, időnként világgá ment, majd előkerült.

8 hónaposan mentünk először iskolába. Gyakorlatilag fogalmam sem volt, hogy mi fán terem ez, csak hallottam, hogy emberek a kutyákat kutyasuliba hordják. :)
A barátnőm akkor egyéves mopszára is ráfért a tanulás (ő mondta! :) ), így együtt kerestük meg, és együtt jártuk végig.
2 hónapon keresztül minden szombat vasárnap utaztunk 60km-t azért, h a legjobb iskolában tanuljunk.
Itt találkoztam először a klikker tréninggel, és ámulattal figyeltem Mikeyt, hogy mi mindenre tudom rávenni ezzel az egyszerű szerkezettel, és hogy mennyire élvezi ezeket a foglalkozásokat.
Megkaptuk az oklevelet, alapfokú engedelmes vizsgát tettünk.
Nagy büszkeségemben, itt abba is hagytam a kutyasulit, hiba volt.

Mikey lassan elmúlt egy éves, és gyülekeztek a viharfelhők, nyitogatta szemét a világra, próbálgatta a határait, én pedig döbbentem figyeltem, hogy az én okos és engedelmes kutyusom egy ördögfiókává változik. Minden próbálkozásom ellenére a helyzet mit sem változott, és mert nem vagyok egy terrorista gazdi, de tovább mégsem tűrhettem, visszatértünk a Népszigetre, ezúttal magánórák keretében. Egyéni foglalkozásokon kiképzőktől tanultunk, akiknek azóta is hálásak vagyunk (Köszi Andris, köszi Anna :)) ), ők tanítottak meg minket kutyául.

Az első néhány alkalom felért egy kabaréval, ahogy lassan ráébredtünk, h mennyi hibát követtünk el. Mivel tudtuk, h hiába szólunk neki, eleve ordítva hívtuk be Mikeyt, persze nem jött. Minden szembejövő kutyát megtépett, általában ok nélkül. A séta alkalmával ő ment elöl, ő forult be előszőr a sarkon és leginkább a 2km-es körzetünkben mozgott, annak is a külső határán. Munkából hazaérve ugrálva fogadott, ha hétvégén otthon hagytuk, cserébe üvöltött.

Megoldásként bevezettünk szabályokat, és első feladatunk volt, hogy ezeket következetesen betartsuk. Elkezdtük magunkat figyelni, és a séták sokszor röhögésbe fulladtak, ahogy egymásnak osztottuk az észt, h most mér úgy szólsz neki, nem így kell, most mér nem szólsz rá, és persze a namost elkapom, és nem állok jót magamért kijelentések röpködtek a mezőn. Mikey pedig csak pillogott, h most miért van ő így beszabályozva, ez eddig nem volt itt divat.
András szerint szívesen adta vissza a vezető szerepét nekünk, hát én nem így éltem meg (ettől még természetesen neki van igaza :)) ).
Mikey a mai napig megpróbálkozik valamivel minden áldott nap, nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy letesztelje a poziciónkat.

A főbb szabályok, amiket használunk, és amik nagyon sokat segítettek a vezérszerep visszaszerzésében:

1. Ötperc szabály - mikor hazaérünk rá sem nézünk, 5-10 percig teszünk veszünk, ezalatt Mikey is lenyugszik, és utána hívjuk köszönni.
2. Etetés - akkor eszik, ha engedélyt kap rá. Hiába van az ő táljában a földön a kaja, az addig nem az övé, míg úgy nem döntünk. Ezzel alkalmanként órákig szórakozunk, gonosz galád módon, de kell neki, mert ebből is azt tanulja meg, hogy tőlünk függ, és legyen tisztelettel irántunk.
3. Kapuszabály - az ajtón, a kapun mi lépünk ki először, ő akkor jöhet, ha hívjuk. Az útkereszteződés, utcasarok ugyanez. Ezzel vannak még nehézségek, mert az ajtót és kaput értelmezi, de a sarkot, ház sarkát nem nagyon. Folyamatban van.
4. Pórázfegyelem - kidobtuk a flexipórázt!!! Kiképzőpórázon is tud fegyelmezetten sétálni, idő és türelem kérdése volt, de ez is rendben van.
5. Veszélyek jelzése - nah, ezzel még kicsit hadilábon állnuk, indokolatlanul sokat jelez otthon. Azt is jelzi, ami szokványos mozgás a lépcsőházban, erről próbáljuk most leszoktatni.

Ezeken felül a legfontosabb, amit nagyon komolyan gondolok: "Nincs jobb kutya, mint a fáradt kutya!".
Le kell fárasztani fizikailag és agyilag is. Kell a mozgás, és kellenek a feladatok, mert ebben éli ki magát. Rengeteget kirándulunk, kutyasulizunk, trükköket tanulunk, időnként vizsgázunk, hogy mindig legyen valami elfoglaltsága.

Szombaton kezdődik az agility, már nagyon várom. Ezzel eddig csak ismerkedtünk, a K99 vizsgában vannak akadályok, amiket már próbáltunk és ezek mennek is ("A" palánk, ugróakadály, kúszó). Most viszont végre tartozunk valahova, ha ügyesek vagyunk, versenyezhetünk is majd.
Azért választottam az agilityt, mert nagyon jó kutya-gazda kapcsolatépítő sport, és mert ilyenkor tényleg együtt vagyunk, együtt dolgozunk.

Este hozok majd kutyasulis képeket, és remélem hétvégén készülnek majd az első agility edzésünkről is. :)))

Bemutatkozunk

Kedves Olvasó,

ez a blog egy mindenre kész jackrussell terrierről és laikus gazdijáról, valamint az együtt töltött időről, élményekről, tapasztalatokról szól.Bemutatja, hogy min mentünk keresztül együtt, mi mindent tanultunk egymástól, egymásról, és hogy egy ember mennyi mindenre képes a kutyájáért és fordítva.

Világ életemben kutyát szerettem volna, de ahogy egy átlagos gyereknek, így nekem sem lehetett. Mindig mondtam otthon "Ha elköltözöm, azonnal lesz egy kutyám!!" - és így lett. 1 hónapot sem éltem kutya nélkül külön.
Mivel lakásban élünk, kistestű kutyát kerestünk, és ahogy azt egy laikusnak tennie kell, külső és méret alapján választottunk.
Mikor eldöntöttük hogy milyen kutyust szeretnénk, mindent, amit találtam a neten elolvastam a fajtáról, és miután mindenki megpróbált lebeszélni róla, hazavittük a kis vakarcsot, és megkezdődött a mi kis kalandunk. Tudtam, hogy kemény dió lesz, terrier és ráadásul kan, de minden porcikámban éreztem, hogy jó gazdija leszek, ő a nekem való.
Persze az elején minden hibát elkövettünk, amit el lehetett követni, de mára megtaláltuk a nekünk való iskolát és programokat, és elindultunk egy úton, amivel teljes életet él mellettünk.

Mióta velünk van a laikusból lassan fanatikussá változom, a kiképzésről, a módszerekről azóta sokat tanultam, és ma már azt fejtegetem nap mint nap, hogy vajon mit tükröz felém a kutyám. 

Mindent, amit tud, klikkerrel tanult. Jártunk egy alapfokú és egy középfokú tanfolyamot a Népszigeti kutyasuliban, és azóta is rabja vagyok ennek az iskolának. Zseniális kiképzők, remek programok, folyamatos fejlődési lehetőség, sosem unjuk meg.

Íme néhány kép a vadállatról:
3 hónaposan - boldog békeidők :) 

Nyaralni is jön- vagy így vagy úgy :)

Nem labdás - tényleg nem

Nagyfiú