2011. április 9., szombat

Esztergom agility

Régen írtam már, azóta sok minden történt velünk.
Részt vettünk egy Beagle-Russell terrier túrán, ahol ha jól emlékszem, 45 kutya kirándult együtt. Mikey remekül viselkedett, még a folyamatosan arcába mászó bejgli kant sem csapta le. A kutyus nem volt rosszindulatú,csak mindenhova követte Mikeyt, a nyomában járt, és ha épp nem csinált semmi érdekeset, akkor elég határozottan hívta játékra. Szinte az egész utat velünk tette meg, miközben a gazdája a csoport élén sétált. Szóval nagyon büszke voltam, mert amikor rendre utasított másokat, akkor is szépen csinálta.

Aztán azóta túl vagyunk egy mélyponton is. Elképzelésem sincsen, hogy milyen okból, de hetekig nem értettük egymást, szófogadatlan és agresszív volt más kutyákkal, ilyet már évek óta nem csinált. Az utolsó csepp az volt, mikor egy csonttal a szájában, amit tőlem kapott, rám morgott, mikor azt átmenetileg(!) el akartam venni tőle. Repült az erkélyre lehűteni az agyát, 3 órácskát töltött kint, nem látott és nem hallott minket. Majd két nap mosolyszünet, de meg lett a hatása, visszavette az arcát. A büntis napokon a sétán nem mert jelölni sem, egyre eresztett ki mindent. Azóta kézből eszik, úgy, hogy a tálból adom, de nem teszem azt a földre. Persze visszaállunk majd a rendes etetésre, de szeretném, ha tudatosulna benne, hogy a kaja tőlem jön, és el is veszem, ha úgy akarom.

Szóval mostanság rendben mennek a dolgok. Alakul a kutyakozmetika elképzelése is, szépen haladunk a megvalósítás felé. A végzettség megvan, az elképzelések jók, a lelkesedés töretlen, már csak egy üzlet kell, és a megvalósítás.

Ma Esztergomban voltunk háziversenyen. Semmi komoly, csak a sportért rajongó gazdák és kutyák találkoztak, hogy barátságos keretek között megmutassák, mit tudnak. Kezdők között indultunk mi is. Mikey nagyon ügyes volt, összeszedett, és nem izgultunk, nagyon jól ment. Az volt a legjobb az egészben, hogy a megoldási koncepciót magam találtam ki, vagyis azt, hogy hogyan futjuk végig a 2 pályát. A másodiknál nagyon törtem a fejem, majd bevállaltam, amit még nem sűrűn csináltunk és elsőre sikerült. A baj csak az volt, hogy  cserébe elrontottam egy tök egyszerű akadályt. 1 hibával a másodikok lettünk, kaptunk érmet és oklevelet, nagyon büszke vagyok Mikeyra. 
Az első pályánk:
A futás utáni percek családilag :)
A 2. helyezett:
Csoportkép a teljesség igénye nélkül:
Szuper nap volt, alig várom a következő versenyt. Az hogy érmet nyertünk, csak a hab a tortán. Mindenki nagyon kedves volt, és jó érzés volt, hogy olyanokkal vagyok körülvéve, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, barátságosak és kedvesek, és ugyanaz érdekli őket, ami engem. Örülök, hogy jól szerepeltünk, jó visszajelzése annak, hogy haladunk, lesz ez még ennél sokkal jobb is. Tikóval, az Európa bajnok parsonnal futni pedig maga volt a tanulmány. Mikor a harmadik akadálynál lefutott....háááát, sietve szedtem össze magam :) Jaj, igazi nagyágyú a gyerek. 


2010. október 24., vasárnap

Lepkenézőben voltunk

Ma Fehérváron voltunk, megnézni Lepkét, a gazdikereső jackrussell keverék kislányt.Piggy óta Lepke az első, akinél azt éreztem, h meg kell néznem őt. Sajnos a tavalyi (vagy év eleji, nem is tudom, mennyi idő telt már el) csalódás, h végül esélyt sem kaptunk, rányomta a bélyegét a további örökbefogadási terveinkre. 
Szóval ma, a döntés teljes hiányában, pusztán kíváncsiságból, lementünk, h megnézzük ezt a kislányt, aki annyira tetszett nekem a képek és írás alapján. Mikeyt is vittük magunkkal, elvégre az ő társa is lesz, beleszólási joga van, ahogyan Lepkének is.
A kennelben tartózkodó volt, odajött, megnézett, aztán háttérbe vonult, pisivel kakival a kennel közepére jelezte a többieknek (és nekünk), h ő a góré. Aztán mégiscsak közelebb jött, ismerkedett, de semmi lelkesedés. 

Pórázon kivihettük, semleges területen ismerkedtünk. Először félt, aztán 10 perc után kiengedte a farkincát, hanyatt dobta magát, és már csóvált is. A fején látszódtak sérülés nyomok, a bal szeme körül némi szőrhiány, piros is volt, és könnyezett, gondolom a falkaharcok eredménye. :( Kis pocakos, a hasa hihetetlen méretű volt a kis termetéhez képest, nyilván ő kajálta meg mindenki vacsoráját a kennelben :) Alapvetően csíptem a kis testben hatalmas egót, ismerős, hisz itthon is van már egy példány. 


Miután megismerkedtünk, kimentünk, h Mikey is lemeózhassa, és Lepke is szemügyre vegye az óriásfiút. Első szaglászás, semmi. Még pár szaglászás, némi tolakodás, egymást helyrerakás, aztán megint semmi. Végül Lepke kezdett érdeklődni komolyabban, h ki ez a srác, meddig mehet el nála. Mikey pedig ahogy a lányokkal szokta, tűrt, és ha kellett szépen szólt, h elég. Lepke sem hagyta magát, udvariatlan közeledésre odaszólt szépen. Aztán egyszer csak úgy döntött, h ez a fickó komolytalan, és majd ő megmutatja neki, h ő hordja a nadrágot, és bepróbálta hátulról Mikit. Nah, ezt már én nem hagytam, mégiscsak én vagyok itt a főnök, álljon meg a menet, szóval rászóltam, és ő azonnal visszavett az arcából.......természetesen később újra megpróbálta, de akkor is sikertelenül. 

Nagy érdeklődést ezen kívül nem mutattak egymás iránt, egyszer Mikey játékra hívta, de Lepke csak pislogott, korai volt neki még. 
Egy tündéri kiskutya, és nagyon tetszik, h ilyen életrevaló, de azt érzem, h igazán nem akart minket, és szerintem neki nem a mi pörgős életünkre (kirándulás, agility, kutyasuli, vizsgák) van igénye, inkább egy kedves családra, gyerekkel, ágyban alvással, meghitt TV nézős estékkel.
Mozgásigénye szerintem nem sok, pici, rövid lábaival nem is szívesen terhelném hosszú túrákkal, agilityvel.
Persze a dolog még nem csengett le bennem, azóta is gondolkodom, h mi lenne a helyes, de akkor ott úgy éreztem, h Ő nem ránk vár.
Ha nem lesz gazdája, és a hideg miatt ideiglenesre lesz szüksége, akkor abban mindenképpen fogunk segíteni, nem tévesztem őt szem elől. 

Mindenkinek javaslom, aki menhelyre megy kutyanézőbe, h ne menjen üres kézzel, a tápnak mindig örülnek, mindegy milyen és mekkora. Mi is vittünk egy jó adagot. Emellett pedig érdemes felkészülni arra, amire valójában nem lehet. Rengeteg kutyus lesi a látogatókat, szívszorító tekintettel, egymást lökdösve tolonganak a kennel ajtajánál, h valaki végre őt vigye magával, és végre szerető otthonra leljen, meleg szobával vagy csinos kutyaházzal. Le a kalappal a Hérosz munkatársai előtt, minden kutyának nagy helye van, tiszta kennelek, csoportos séták, stb.
Ez egy soha véget nem érő folyamat, menhelyre sajnos mindig szükség lesz. 

2010. október 11., hétfő

Esküvő és nászút kutyaszemmel

2010. október 2.-a nagy nap volt számunkra, 11 év után összeházasodtunk. Mikey ezen a 7végén vendégségben volt, Tünde volt olyan kedves és befogadta, 3 nap 2 éjszaka kedvezményes kutya wellnessre. :)
Puszit adni éppen nem tanult meg, viszont Tündéék módszerével lényegesen kevesebbet ugat, és a "járda" szabály és parancs 99%-osan működik. Gyakoroltuk, és Mikey úgy áll meg a szóra, mintha parázsra lépne, ha továbbmegy. Nagyon szuper.


Mikor hazahoztuk vasárnap, nem találta a helyét. Szerintem hiányolta a vendéglátóit, nem csak Maját. Rendesen rossz kedve volt, lehet, h kicsit duzzogott is, amiért száműztük, de másnapra kiheverte, és szent volt a béke. A nyugalom nem tartott sokáig, mert csütörtökön indultunk nászútra, és Mikey jött velünk.
Órákig kerestünk a neten, mert kutyának és embernek is megfelelően pihentető megoldást találni, háááát, nem egyszerű. Vannak jó helyek, de mi most nem egyszerűen kutyás panziót kerestünk, hanem olyan wellness szállodát, ahova a kutya is jöhet, és ahol mindannyian jól érezzük magunkat.
Nos, Hévíz a megfelelő hely!! Foglaltunk, csomagoltunk, másnap pedig indultunk.
A kocsiban az anyós ülés előtt szokott utazni, de mivel pályán mentünk, és hosszú volt az út, hátra engedtük, h helyet keressen magának.
Talált:


Már a foglaláskor tudtam, h jó szálloda lesz, de ennyire jóra nem is számítottunk. A tulajdonos vadász, akinek jelenleg egy kölyök vizslája van. A hotel nem nagy, így nincs tömeg, viszont hatalmas a kert (jórészt füves parkoló, de a kutyának ez tökmindegy), hihetetlenül kutyabarátok a tulajdonosok, és ami a legnagyobb poén, h a hotelből kilépve egy sarokra kezdődött az erdő, mintha a Hűvösvölgybe kerültünk volna egy pillanat alatt. Az utca egyik vége a városi forgatag, a másik pedig az erdő. Erdei utakon is lejuthattunk a városba, a tóhoz, bárhova.


Egyik reggel kimentünk korán sétálni Mikeyval kettesben. Lementünk az erdőben a tóig, ami persze körbe van kerítve, de van a tónak egy kivezető csatornája, ami az erdőben fut. Labdáztunk, és első dobásra sikerült bejátszanom a labdát a vízbe. Azt hittem esőcsatorna, és beengedtem a lasztiért a kutyát, kihozta. Aztán láttam, h gőzölög a víz, és meleg a kutya feje, pánik indul, mi ez a víz, nem lesz-e baj. De semmi, tiszta volt, csak meleg. Másodszorra már én pecáztam ki a labdát, mert bár ott akartam hagyni a fenébe, Mikey nem tágított a labdája nélkül.
Hévízen gyakorlatilag akárhova mész, a kutyád mehet veled, legyen az étterem, kávézó, pizzéria vagy kocsma. Először félve kérdezgettük, de a végén már csak udvariasságból ment egyikünk előre megkérdezni, h jöhet-e a kutya, mert tudtuk, h úgyis igent mondanak.


Mindenki imádta Mikeyt, senki nem tudott úgy elmenni mellettünk, h ez csak egy kutya. Először megnézték őt, mosolyogtak, összesúgtak, aztán végigmértek minket. Poén volt.
Nagyon jól viselkedett, türelmesen várt, ha azt kellett, szépen sétált a városi forgatagban, a járdán, az étteremben egy hang nélkül üldögélt vagy lefeküdt és szundikált. Időnként teszteltük és póráz nélkül sétáltunk a tömegben, de nagyon jól viselkedett, a flexi póráz gyakorlatilag a biztonság kedvéért kellett.

Egyik nap egy kávézóban üldögéltünk, és Mikey elővette az unatkozós arcát, és elkezdte produkálni magát. Jutalomfalat végig volt nálunk, így rögtönöztünk egy klikker showt, igazából a magunk (Mikey) kedvéért, de jól szórakozott a kávézó német vendégsége is.


Péntek-szombatra volt wellness belépőnk, ilyenkor Mikey egyedül volt a szobában. Mikor otthagytuk kifejezésre juttatta nemtetszését, kb 10 percig hisztizett, de végül beletörődött és aludt, míg visszaértünk. 
Senki nem tett megjegyzést, aminek nagyon örültünk, mert biztosak voltunk benne, h hiszti nélkül nem ússzuk meg.
Kaptunk köntöst, és minden létező kamrát és medencét kipróbáltunk, nagyon jól szórakoztunk. Áztattuk magunkat a gyógyvízben is, ha már ott voltunk, nem hagytuk ki.

Mint minden jónak, így ennek is hamar vége lett. Hazafelé pedig eltévesztettük az utat, és a déli part helyett az északin jöttünk, ami dögunalmas volt, ezért lenéztünk a Balcsihoz Tihanynál.


Pont belefutottunk a kompba, amivel hamar át is értünk Szántódra. A kompon az emberek kiszálltak körülnézni, a kutyák pedig a kocsiból bámészkodtak.


Nagyon szuper hosszú7vége volt, az egész család jól érezte magát. Mikey azóta regenerálódik, rengeteget alszik.Szombaton agility, addigra össze kell szedni magunkat. :)

Aki szeretne egy kellemes kutyás wellness hétvégét, annak bátran ajánlom Hévízen a Hotel Villa Familiát.
http://www.heviz-szallas.hu/H%C3%A9v%C3%ADz-Villa-Familia

2010. július 18., vasárnap

Tómánia

Mikey a vízben ön- és közveszélyes.A karomat úgy megkarmolta, hogy kék, zöld és lila színekben pompázik...gyönyörű.
Mindenképpen el kell foglalni őt a vízben. Erre jó a frisbee, de az is bejön neki, ha a képébe fröcskölünk :)
Ha nem tesszük, akkor cápa módjára köröz az ember körül...
Végre készült pár kép:
Royal Canin reklám :)

Támadáás:

2010. július 14., szerda

Heti (nem piaci) összefoglaló :)

Hétvégén Délegyházán voltunk. Régóta terveztük, hogy megnézzük, mi van arrafelé. Hallottuk, hogy szép hely, de még annál is szebbnek bizonyult. 6 tó, amin jórészt horgászok tevékenykednek, de találtunk egy "strandot", ami elég nomád, de nekünk pont megfelelt. Beugrók vannak a nádasban, kicsik, nagyok, minden család külön beugrót foglalt, így nem zavartuk egymást. A tó partja kavicsos, a víz egyenletesen, de gyorsan mélyül, és a tó vize......szenzációs. Az 50 fokban is hűsít, és van olyan tiszta, mint Velence. Mikey órákig úszott, a frisbee-vel bármire rá tudtuk venni, de mivel eleve vízbolond, nem kellett neki könyörögni. Neki való volt a part, mert szépen be tudott sétálni, ha elfáradt, gyönyörűen önállóan partra úszott. :))

Aztán ma olyan napunk volt, hogy nem tudtunk itthon maradni, este hatkor lerobogtunk Velencére a makival együtt. Dög meleg volt, és ellentétben a délegyházi tóval, sajnos a Velencei tó hőmérséklete már nem az, ami hűsíti az embert. Ettől még nagyon jól esett csobbanni, Mikey sem habozott, megint addig húzta, míg már jártányi ereje nem maradt, de akkor is úgy kellett a kantárjánál fogva kiszedni a vízből. :))) Nem is kutya ez, hanem kacsa :)))
Levezetésképpen kiültünk enni egy gyrost, aminek a végét már kapkodtuk, mert zabáltak a szúnyogok. Miután ettünk, Mikey is kapott egy adag husit pitával, a nyaralók csak lestek, h milyen élete van ennek az ebnek. :))

Képek nincsenek a pancsiról, mert a gép mindig a döntő pillanatban marad itthon, de a tegnap esti sétáról cudar képek készültek, rakok abból párat.Ezért szeretünk itt lakni :)



És egy kis plusz így estére, ezt ma hallottam, és nagyon igaz:

"Every time we're down
You can make it right
And that makes you larger than life"

2010. június 6., vasárnap

Esős szabadság, hosszú hétvége

A szabadság remekül telt, konkrétan végig szakadt az eső. A hétvégére megkegyelmezett az időjárás, és pénteken már engedett minket kimozdulni. Köszönjük szépen.
Pénteken megint a Strázsában jártunk, szépítkeztünk és Mikeyt szocializáltuk :) Ez a kis hülye tiszteletlenül viselkedett Árnyékkal, aki igazán nem érdemelte meg, de az öregúr szépen helyretette a kis padavant.
 Persze ne felejtsem el megemlíteni Böbét sem, aki a szívünk csücske lett egy szempillantás alatt, és súlyos fejtörést okoz nekünk.
 Aztán szombaton agility.....nos rengeteg kép készült, csak sajnos egyik sem rólunk, akik edzettünk, ugyanis Apa magánszorgalomból füvet nyírt a pályán, jó móka volt. Itt említeném meg, hogy mintha 4 ingyen alkalmat említett volna valaki, cserébe a jócselekedetért. :)
 A lényeg, hogy Mikey ügyesen szlalomozik, és ha engedi, hogy figyeljek a feladat kiosztásánál, akkor nem tévedünk el a pályán, ahogy történt az szombaton nem egyszer (és még csak kb 5 akadály van a pályán.......no komment).
Végül, hogy legyen mire emlékezni, mikor holnap ismét dolgozni megyünk, elmentünk ma Hűvösvölgybe édes hármasban kirándulni egy kicsit. A terv egész más volt a mai napra, de így alakult. A fű derékig ért, de nagyon jó volt a napsütés és a csönd, ami ott körülvett minket.

2010. május 29., szombat

Lelenc, Strázsa, Lobonc

Mozgalmas napunk volt ismét, jól indul a hétvége.
Reggel agilityvel kezdtünk. Térdig érő vizes fűben, a cipőm 15 perc után adta fel, tocsogott a lábam a vízben, és persze csúszott is a pálya gyönyörűen, nem volt könnyű futni meg forogni. Tanultuk a viaduktot, ami igazából nem nagy történet, ugróakadály, hamar ment, sőt még nem is kértem, már ment, és átugrotta poénból. :) A szlalom gyorsan fejlődik, már nem kell vezetni, csak mutogatni, hogy ki-be, és csinálja. Édes pofa, szerintem, legközelebb már ez is menni fog. A végére kissé szétestünk, konkrétan a levezető futás okozott gondot ssssss nem is értettem, mi ez a hülyeség nála.
Ezek után kocsiba be, mentünk Tündiért, és irány a Strázsa kutyaiskola. Mikey nagyon élvezte, hogy ölben utazhatott, nem a szőrős szívű gazdi ült a jobb1-en. :))

Szóval a Strázsába azért mentünk, mert támadt egy szuper ötletem, amivel a Lelenc kutyák is jól járnak, és én is tanulok. A kutyakozmetikát immár nem szalonban tanulom, hanem gazdira váró kutyusokon. Nekik szükségük van rá, pénzük viszont nincsen elvinni őket szalonba, így ők is jól járnak, én pedig rengeteget tanulok.  Mai páciensünk Lobonc, egy mudi keverék, bár mudinál sokkal nagyobb kanócos kutyus volt. Elég nomád körülmények között kozmetikáztunk, de amit lehetett kihoztuk belőle. Bontás, trimmelés, igazítás, fül puceválás. Valójában csak a fürdés maradt el. A képek nem adják vissza annyira a változást, de Loboncból selymes szőrű kutyus lett, nem mindent engedett, így nem lett szalon szépségű, de semmiképp nem akartunk erőszakot venni rajta, örülünk, hogy a körülményei ellenére ilyen jó kedélyű kutyus.
Tünde nélkül nem tudom, hány óráig tartott volna, így sem volt kis idő, mire kutya lett Lobiból. Remélem szép bundival, hamar gazdira lel.

Mikeyval nagy haverok lettek:
Ilyen lett:

De mivel ez a napló Mikey-é,  jöjjön az ő története. Beengedtük a Lelenc kutyusok közé a nagy pályára, mit mondjak, cca 20 kutya volt ott hirtelen, szinte mind kan. Annyira izgultak, hogy ki az új srác, hogy mindannyian rányomultak. Nah, volt megszeppenés szépen, Tökike nem értette, miért szekálják, valaki folyamatosan dominálta. Aztán hamar rájött, hogy nincs esélye, és inkább futott, a srácok meg utána :) Mulatságos volt, akkora érdeklődéssel vették körül, már zavarbaejtő volt. Szóval a  futástól kifáradt, láttam, hogy szakad a cérna, és ekkor megtörtént, ami azelőtt SOHA: leültettem, és ő hagyta, hogy én rendezzem  helyette a fiúkat. Egy-két apró orros kellett a srácoknak, igazán csak jelzés értékkel, és már mentek is távolabb, volt, amelyiknek csak megráztam a mutatóujjam, és már tudta, hogy vigyázzon. Édes pofák, nagyon aranyosak voltak a Lelenc srácok, ha nem lettek volna ilyen sokan és ilyen érdeklődőek, akkor jobban tudtak volna játszani Mikey-val. Töki végül kint landolt a kocsiban, annyira sok volt neki, hogy egy órát szunyókált a hátsó ülésen. Aki ismeri, az tudja, h ez nála mit jelent! :))

Mikey, az új srác :)
 Na, hol a kutyám?
Itt már kényelmetlen volt a társaság:
Úgy néz ki, jövőhéten megyünk ismét. Elmondani nem tudom, milyen jó érzés úgy engedni kutyák közé, hogy tuti biztos vagyok benne, hogy nem lesz balhé! Zseniális jófej volt ma Tökcsi.