Lelenc, Strázsa, Lobonc

Mozgalmas napunk volt ismét, jól indul a hétvége.
Reggel agilityvel kezdtünk. Térdig érő vizes fűben, a cipőm 15 perc után adta fel, tocsogott a lábam a vízben, és persze csúszott is a pálya gyönyörűen, nem volt könnyű futni meg forogni. Tanultuk a viaduktot, ami igazából nem nagy történet, ugróakadály, hamar ment, sőt még nem is kértem, már ment, és átugrotta poénból. :) A szlalom gyorsan fejlődik, már nem kell vezetni, csak mutogatni, hogy ki-be, és csinálja. Édes pofa, szerintem, legközelebb már ez is menni fog. A végére kissé szétestünk, konkrétan a levezető futás okozott gondot ssssss nem is értettem, mi ez a hülyeség nála.
Ezek után kocsiba be, mentünk Tündiért, és irány a Strázsa kutyaiskola. Mikey nagyon élvezte, hogy ölben utazhatott, nem a szőrős szívű gazdi ült a jobb1-en. :))

Szóval a Strázsába azért mentünk, mert támadt egy szuper ötletem, amivel a Lelenc kutyák is jól járnak, és én is tanulok. A kutyakozmetikát immár nem szalonban tanulom, hanem gazdira váró kutyusokon. Nekik szükségük van rá, pénzük viszont nincsen elvinni őket szalonba, így ők is jól járnak, én pedig rengeteget tanulok.  Mai páciensünk Lobonc, egy mudi keverék, bár mudinál sokkal nagyobb kanócos kutyus volt. Elég nomád körülmények között kozmetikáztunk, de amit lehetett kihoztuk belőle. Bontás, trimmelés, igazítás, fül puceválás. Valójában csak a fürdés maradt el. A képek nem adják vissza annyira a változást, de Loboncból selymes szőrű kutyus lett, nem mindent engedett, így nem lett szalon szépségű, de semmiképp nem akartunk erőszakot venni rajta, örülünk, hogy a körülményei ellenére ilyen jó kedélyű kutyus.
Tünde nélkül nem tudom, hány óráig tartott volna, így sem volt kis idő, mire kutya lett Lobiból. Remélem szép bundival, hamar gazdira lel.

Mikeyval nagy haverok lettek:

Ilyen lett:

De mivel ez a napló Mikey-é,  jöjjön az ő története. Beengedtük a Lelenc kutyusok közé a nagy pályára, mit mondjak, cca 20 kutya volt ott hirtelen, szinte mind kan. Annyira izgultak, hogy ki az új srác, hogy mindannyian rányomultak. Nah, volt megszeppenés szépen, Tökike nem értette, miért szekálják, valaki folyamatosan dominálta. Aztán hamar rájött, hogy nincs esélye, és inkább futott, a srácok meg utána :) Mulatságos volt, akkora érdeklődéssel vették körül, már zavarbaejtő volt. Szóval a  futástól kifáradt, láttam, hogy szakad a cérna, és ekkor megtörtént, ami azelőtt SOHA: leültettem, és ő hagyta, hogy én rendezzem  helyette a fiúkat. Egy-két apró orros kellett a srácoknak, igazán csak jelzés értékkel, és már mentek is távolabb, volt, amelyiknek csak megráztam a mutatóujjam, és már tudta, hogy vigyázzon. Édes pofák, nagyon aranyosak voltak a Lelenc srácok, ha nem lettek volna ilyen sokan és ilyen érdeklődőek, akkor jobban tudtak volna játszani Mikey-val. Töki végül kint landolt a kocsiban, annyira sok volt neki, hogy egy órát szunyókált a hátsó ülésen. Aki ismeri, az tudja, h ez nála mit jelent! :))

Mikey, az új srác :)

 Na, hol a kutyám?

Itt már kényelmetlen volt a társaság:

Úgy néz ki, jövőhéten megyünk ismét. Elmondani nem tudom, milyen jó érzés úgy engedni kutyák közé, hogy tuti biztos vagyok benne, hogy nem lesz balhé! Zseniális jófej volt ma Tökcsi.