Lepkenézőben voltunk

Ma Fehérváron voltunk, megnézni Lepkét, a gazdikereső jackrussell keverék kislányt.Piggy óta Lepke az első, akinél azt éreztem, h meg kell néznem őt. Sajnos a tavalyi (vagy év eleji, nem is tudom, mennyi idő telt már el) csalódás, h végül esélyt sem kaptunk, rányomta a bélyegét a további örökbefogadási terveinkre. 

Szóval ma, a döntés teljes hiányában, pusztán kíváncsiságból, lementünk, h megnézzük ezt a kislányt, aki annyira tetszett nekem a képek és írás alapján. Mikeyt is vittük magunkkal, elvégre az ő társa is lesz, beleszólási joga van, ahogyan Lepkének is.

A kennelben tartózkodó volt, odajött, megnézett, aztán háttérbe vonult, pisivel kakival a kennel közepére jelezte a többieknek (és nekünk), h ő a góré. Aztán mégiscsak közelebb jött, ismerkedett, de semmi lelkesedés. 

Pórázon kivihettük, semleges területen ismerkedtünk. Először félt, aztán 10 perc után kiengedte a farkincát, hanyatt dobta magát, és már csóvált is. A fején látszódtak sérülés nyomok, a bal szeme körül némi szőrhiány, piros is volt, és könnyezett, gondolom a falkaharcok eredménye. :( Kis pocakos, a hasa hihetetlen méretű volt a kis termetéhez képest, nyilván ő kajálta meg mindenki vacsoráját a kennelben :) Alapvetően csíptem a kis testben hatalmas egót, ismerős, hisz itthon is van már egy példány. 

Miután megismerkedtünk, kimentünk, h Mikey is lemeózhassa, és Lepke is szemügyre vegye az óriásfiút. Első szaglászás, semmi. Még pár szaglászás, némi tolakodás, egymást helyrerakás, aztán megint semmi. Végül Lepke kezdett érdeklődni komolyabban, h ki ez a srác, meddig mehet el nála. Mikey pedig ahogy a lányokkal szokta, tűrt, és ha kellett szépen szólt, h elég. Lepke sem hagyta magát, udvariatlan közeledésre odaszólt szépen. Aztán egyszer csak úgy döntött, h ez a fickó komolytalan, és majd ő megmutatja neki, h ő hordja a nadrágot, és bepróbálta hátulról Mikit. Nah, ezt már én nem hagytam, mégiscsak én vagyok itt a főnök, álljon meg a menet, szóval rászóltam, és ő azonnal visszavett az arcából.......természetesen később újra megpróbálta, de akkor is sikertelenül. 

Nagy érdeklődést ezen kívül nem mutattak egymás iránt, egyszer Mikey játékra hívta, de Lepke csak pislogott, korai volt neki még. 

Egy tündéri kiskutya, és nagyon tetszik, h ilyen életrevaló, de azt érzem, h igazán nem akart minket, és szerintem neki nem a mi pörgős életünkre (kirándulás, agility, kutyasuli, vizsgák) van igénye, inkább egy kedves családra, gyerekkel, ágyban alvással, meghitt TV nézős estékkel.

Mozgásigénye szerintem nem sok, pici, rövid lábaival nem is szívesen terhelném hosszú túrákkal, agilityvel.

Persze a dolog még nem csengett le bennem, azóta is gondolkodom, h mi lenne a helyes, de akkor ott úgy éreztem, h Ő nem ránk vár.

Ha nem lesz gazdája, és a hideg miatt ideiglenesre lesz szüksége, akkor abban mindenképpen fogunk segíteni, nem tévesztem őt szem elől. 

Mindenkinek javaslom, aki menhelyre megy kutyanézőbe, h ne menjen üres kézzel, a tápnak mindig örülnek, mindegy milyen és mekkora. Mi is vittünk egy jó adagot. Emellett pedig érdemes felkészülni arra, amire valójában nem lehet. Rengeteg kutyus lesi a látogatókat, szívszorító tekintettel, egymást lökdösve tolonganak a kennel ajtajánál, h valaki végre őt vigye magával, és végre szerető otthonra leljen, meleg szobával vagy csinos kutyaházzal. Le a kalappal a Hérosz munkatársai előtt, minden kutyának nagy helye van, tiszta kennelek, csoportos séták, stb.

Ez egy soha véget nem érő folyamat, menhelyre sajnos mindig szükség lesz. 

Esküvő és nászút kutyaszemmel

2010. október 2.-a nagy nap volt számunkra, 11 év után összeházasodtunk. Mikey ezen a 7végén vendégségben volt, Tünde volt olyan kedves és befogadta, 3 nap 2 éjszaka kedvezményes kutya wellnessre. :)
Puszit adni éppen nem tanult meg, viszont Tündéék módszerével lényegesen kevesebbet ugat, és a "járda" szabály és parancs 99%-osan működik. Gyakoroltuk, és Mikey úgy áll meg a szóra, mintha parázsra lépne, ha továbbmegy. Nagyon szuper.

Mikor hazahoztuk vasárnap, nem találta a helyét. Szerintem hiányolta a vendéglátóit, nem csak Maját. Rendesen rossz kedve volt, lehet, h kicsit duzzogott is, amiért száműztük, de másnapra kiheverte, és szent volt a béke. A nyugalom nem tartott sokáig, mert csütörtökön indultunk nászútra, és Mikey jött velünk.
Órákig kerestünk a neten, mert kutyának és embernek is megfelelően pihentető megoldást találni, háááát, nem egyszerű. Vannak jó helyek, de mi most nem egyszerűen kutyás panziót kerestünk, hanem olyan wellness szállodát, ahova a kutya is jöhet, és ahol mindannyian jól érezzük magunkat.
Nos, Hévíz a megfelelő hely!! Foglaltunk, csomagoltunk, másnap pedig indultunk.
A kocsiban az anyós ülés előtt szokott utazni, de mivel pályán mentünk, és hosszú volt az út, hátra engedtük, h helyet keressen magának.
Talált:

Már a foglaláskor tudtam, h jó szálloda lesz, de ennyire jóra nem is számítottunk. A tulajdonos vadász, akinek jelenleg egy kölyök vizslája van. A hotel nem nagy, így nincs tömeg, viszont hatalmas a kert (jórészt füves parkoló, de a kutyának ez tökmindegy), hihetetlenül kutyabarátok a tulajdonosok, és ami a legnagyobb poén, h a hotelből kilépve egy sarokra kezdődött az erdő, mintha a Hűvösvölgybe kerültünk volna egy pillanat alatt. Az utca egyik vége a városi forgatag, a másik pedig az erdő. Erdei utakon is lejuthattunk a városba, a tóhoz, bárhova.

Egyik reggel kimentünk korán sétálni Mikeyval kettesben. Lementünk az erdőben a tóig, ami persze körbe van kerítve, de van a tónak egy kivezető csatornája, ami az erdőben fut. Labdáztunk, és első dobásra sikerült bejátszanom a labdát a vízbe. Azt hittem esőcsatorna, és beengedtem a lasztiért a kutyát, kihozta. Aztán láttam, h gőzölög a víz, és meleg a kutya feje, pánik indul, mi ez a víz, nem lesz-e baj. De semmi, tiszta volt, csak meleg. Másodszorra már én pecáztam ki a labdát, mert bár ott akartam hagyni a fenébe, Mikey nem tágított a labdája nélkül.
Hévízen gyakorlatilag akárhova mész, a kutyád mehet veled, legyen az étterem, kávézó, pizzéria vagy kocsma. Először félve kérdezgettük, de a végén már csak udvariasságból ment egyikünk előre megkérdezni, h jöhet-e a kutya, mert tudtuk, h úgyis igent mondanak.

Mindenki imádta Mikeyt, senki nem tudott úgy elmenni mellettünk, h ez csak egy kutya. Először megnézték őt, mosolyogtak, összesúgtak, aztán végigmértek minket. Poén volt.
Nagyon jól viselkedett, türelmesen várt, ha azt kellett, szépen sétált a városi forgatagban, a járdán, az étteremben egy hang nélkül üldögélt vagy lefeküdt és szundikált. Időnként teszteltük és póráz nélkül sétáltunk a tömegben, de nagyon jól viselkedett, a flexi póráz gyakorlatilag a biztonság kedvéért kellett.

Egyik nap egy kávézóban üldögéltünk, és Mikey elővette az unatkozós arcát, és elkezdte produkálni magát. Jutalomfalat végig volt nálunk, így rögtönöztünk egy klikker showt, igazából a magunk (Mikey) kedvéért, de jól szórakozott a kávézó német vendégsége is.

Péntek-szombatra volt wellness belépőnk, ilyenkor Mikey egyedül volt a szobában. Mikor otthagytuk kifejezésre juttatta nemtetszését, kb 10 percig hisztizett, de végül beletörődött és aludt, míg visszaértünk. 
Senki nem tett megjegyzést, aminek nagyon örültünk, mert biztosak voltunk benne, h hiszti nélkül nem ússzuk meg.
Kaptunk köntöst, és minden létező kamrát és medencét kipróbáltunk, nagyon jól szórakoztunk. Áztattuk magunkat a gyógyvízben is, ha már ott voltunk, nem hagytuk ki.

Mint minden jónak, így ennek is hamar vége lett. Hazafelé pedig eltévesztettük az utat, és a déli part helyett az északin jöttünk, ami dögunalmas volt, ezért lenéztünk a Balcsihoz Tihanynál.

Pont belefutottunk a kompba, amivel hamar át is értünk Szántódra. A kompon az emberek kiszálltak körülnézni, a kutyák pedig a kocsiból bámészkodtak.

Nagyon szuper hosszú7vége volt, az egész család jól érezte magát. Mikey azóta regenerálódik, rengeteget alszik.Szombaton agility, addigra össze kell szedni magunkat. :)

Aki szeretne egy kellemes kutyás wellness hétvégét, annak bátran ajánlom Hévízen a Hotel Villa Familiát.
http://www.heviz-szallas.hu/H%C3%A9v%C3%ADz-Villa-Familia