Tegnap lementünk Velencére megnézni, hogy milyen a víz. Természetesen kutyát nem úsztattunk, mert azt ott és kb. mindenhol tilos, de mit csináljak, ha egyszer állandóan beleesett a tóba a játékuk.....ki kellett hozni onnan valakinek. Nagyon szép idő volt, de a víz azért még emberi mércével igencsak hideg.
Én azt hittem, hogy Mikey szereti a vizet, de ha ő szereti, akkor Maja megveszik érte. Hát ki látott már vízbe seggest ugró parson russellt??? Én már tegnap igen :))
Mikey szépen, lassan ment be a vízbe, megfontoltan a köveken, óvatosan, de elszántan, Maja pedig, mint mi a mólóról annak idején, nekifutásból bombát ugrott. Haláli egy kutya! :))
De, beszéljenek a képek:
Hazafelé megálltunk Diósdon ebédelni a kiszemelt étteremben. Minden szuper volt, ezért úgy döntöttünk, ott fogjuk tartani az esküvős vacsorát. Beengedték a kutyust egy szó nélkül, sőt inni kapott, és mindenkinek nagyon tetszett. Kerthelyiségben üldögéltünk, gyerekek abajgatták. Kíváncsi voltam, hogy reagál, ha a gyerekek a maguk módján közelítenek hozzá, teszteltük.Amúgy is pórázon volt, hogy ne kószáljon, a hám volt rajta, nem a nyakörv. A gyerekek 4, 5 és 7 évesek voltak. Simogatták közben pedig sikongattak. :) Láttuk rajta, hogy kellemetlenül érzi magát, és mellé még a póráz is feszült, izgultunk. Próbált volna odébbállni, de a póráz miatt nem tudott, így nehéz helyzetben volt, időnként a farkincát is jól behúzta, félt tőlük. Aztán jött is az odamorgás jelzésképpen, de letoltuk érte. Mondtuk a gyerekeknek, hogy szünetet kér a kutyus, jöjjenek kicsit később. 10 perc múlva megint jöttek. Mikey legnépszerűbb porcikája a mini kis farkincája volt, aznap még simogatta néhány gyerek, és mindenki a farkincát találta a legcukibbnak rajta. Töki ennek nem örült annyira, de tűrte.
Ebéd után hazaindultunk, de oda már nem értünk, mert a Hűvösvölgyben kötöttünk ki a családdal. Ekkor már Mikey teljesen készen volt, agyilag feladta a harcot. Az a nyüzsgés, az a sok kiabáló, rohangáló gyerek, labdák, szagok, hangzavar, nem tudott mit kezdeni vele. Főleg Dodóék érdekelték nagyon.
Rolikával hamar összerázódtak, miután a gyerek megtömte őt pufikukoricával, rögtön jóban lettek. :))
Dodóval nehezebb, ő folyton kiabál, rohangál, ahogy az egy gyerekhez illik, és sajnos ahhoz még kicsi, hogy a kutya komolyan vegye őt, így nekem kellett helyretennem többször Mikeyt. Nehéz eldöntenem, hogy milyen szándékkal közelít a gyerekhez, és milyen érzelmei vannak irántuk. Arra gondolok, hogy vajon szeretetből nyalogatni vagy féltékenységből felborítani akarja őket, vagy szimplán csak a játékot akarja elvenni tőlük. Ha tudnám, akkor tudnám azt is, hogy hogyan lépjek fel az ügyben, de nem tudom. Lehet, hogy ehhez megint András fog kelleni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése