Heti (nem piaci) összefoglaló :)

Hétvégén Délegyházán voltunk. Régóta terveztük, hogy megnézzük, mi van arrafelé. Hallottuk, hogy szép hely, de még annál is szebbnek bizonyult. 6 tó, amin jórészt horgászok tevékenykednek, de találtunk egy "strandot", ami elég nomád, de nekünk pont megfelelt. Beugrók vannak a nádasban, kicsik, nagyok, minden család külön beugrót foglalt, így nem zavartuk egymást. A tó partja kavicsos, a víz egyenletesen, de gyorsan mélyül, és a tó vize......szenzációs. Az 50 fokban is hűsít, és van olyan tiszta, mint Velence. Mikey órákig úszott, a frisbee-vel bármire rá tudtuk venni, de mivel eleve vízbolond, nem kellett neki könyörögni. Neki való volt a part, mert szépen be tudott sétálni, ha elfáradt, gyönyörűen önállóan partra úszott. :))

Aztán ma olyan napunk volt, hogy nem tudtunk itthon maradni, este hatkor lerobogtunk Velencére a makival együtt. Dög meleg volt, és ellentétben a délegyházi tóval, sajnos a Velencei tó hőmérséklete már nem az, ami hűsíti az embert. Ettől még nagyon jól esett csobbanni, Mikey sem habozott, megint addig húzta, míg már jártányi ereje nem maradt, de akkor is úgy kellett a kantárjánál fogva kiszedni a vízből. :))) Nem is kutya ez, hanem kacsa :)))
Levezetésképpen kiültünk enni egy gyrost, aminek a végét már kapkodtuk, mert zabáltak a szúnyogok. Miután ettünk, Mikey is kapott egy adag husit pitával, a nyaralók csak lestek, h milyen élete van ennek az ebnek. :))

Képek nincsenek a pancsiról, mert a gép mindig a döntő pillanatban marad itthon, de a tegnap esti sétáról cudar képek készültek, rakok abból párat.Ezért szeretünk itt lakni :)

És egy kis plusz így estére, ezt ma hallottam, és nagyon igaz:

"Every time we're down
You can make it right
And that makes you larger than life"

Esős szabadság, hosszú hétvége

A szabadság remekül telt, konkrétan végig szakadt az eső. A hétvégére megkegyelmezett az időjárás, és pénteken már engedett minket kimozdulni. Köszönjük szépen.
Pénteken megint a Strázsában jártunk, szépítkeztünk és Mikeyt szocializáltuk :) Ez a kis hülye tiszteletlenül viselkedett Árnyékkal, aki igazán nem érdemelte meg, de az öregúr szépen helyretette a kis padavant.

 Persze ne felejtsem el megemlíteni Böbét sem, aki a szívünk csücske lett egy szempillantás alatt, és súlyos fejtörést okoz nekünk.

 Aztán szombaton agility.....nos rengeteg kép készült, csak sajnos egyik sem rólunk, akik edzettünk, ugyanis Apa magánszorgalomból füvet nyírt a pályán, jó móka volt. Itt említeném meg, hogy mintha 4 ingyen alkalmat említett volna valaki, cserébe a jócselekedetért. :)

 A lényeg, hogy Mikey ügyesen szlalomozik, és ha engedi, hogy figyeljek a feladat kiosztásánál, akkor nem tévedünk el a pályán, ahogy történt az szombaton nem egyszer (és még csak kb 5 akadály van a pályán.......no komment).
Végül, hogy legyen mire emlékezni, mikor holnap ismét dolgozni megyünk, elmentünk ma Hűvösvölgybe édes hármasban kirándulni egy kicsit. A terv egész más volt a mai napra, de így alakult. A fű derékig ért, de nagyon jó volt a napsütés és a csönd, ami ott körülvett minket.

Lelenc, Strázsa, Lobonc

Mozgalmas napunk volt ismét, jól indul a hétvége.
Reggel agilityvel kezdtünk. Térdig érő vizes fűben, a cipőm 15 perc után adta fel, tocsogott a lábam a vízben, és persze csúszott is a pálya gyönyörűen, nem volt könnyű futni meg forogni. Tanultuk a viaduktot, ami igazából nem nagy történet, ugróakadály, hamar ment, sőt még nem is kértem, már ment, és átugrotta poénból. :) A szlalom gyorsan fejlődik, már nem kell vezetni, csak mutogatni, hogy ki-be, és csinálja. Édes pofa, szerintem, legközelebb már ez is menni fog. A végére kissé szétestünk, konkrétan a levezető futás okozott gondot ssssss nem is értettem, mi ez a hülyeség nála.
Ezek után kocsiba be, mentünk Tündiért, és irány a Strázsa kutyaiskola. Mikey nagyon élvezte, hogy ölben utazhatott, nem a szőrős szívű gazdi ült a jobb1-en. :))

Szóval a Strázsába azért mentünk, mert támadt egy szuper ötletem, amivel a Lelenc kutyák is jól járnak, és én is tanulok. A kutyakozmetikát immár nem szalonban tanulom, hanem gazdira váró kutyusokon. Nekik szükségük van rá, pénzük viszont nincsen elvinni őket szalonba, így ők is jól járnak, én pedig rengeteget tanulok.  Mai páciensünk Lobonc, egy mudi keverék, bár mudinál sokkal nagyobb kanócos kutyus volt. Elég nomád körülmények között kozmetikáztunk, de amit lehetett kihoztuk belőle. Bontás, trimmelés, igazítás, fül puceválás. Valójában csak a fürdés maradt el. A képek nem adják vissza annyira a változást, de Loboncból selymes szőrű kutyus lett, nem mindent engedett, így nem lett szalon szépségű, de semmiképp nem akartunk erőszakot venni rajta, örülünk, hogy a körülményei ellenére ilyen jó kedélyű kutyus.
Tünde nélkül nem tudom, hány óráig tartott volna, így sem volt kis idő, mire kutya lett Lobiból. Remélem szép bundival, hamar gazdira lel.

Mikeyval nagy haverok lettek:

Ilyen lett:

De mivel ez a napló Mikey-é,  jöjjön az ő története. Beengedtük a Lelenc kutyusok közé a nagy pályára, mit mondjak, cca 20 kutya volt ott hirtelen, szinte mind kan. Annyira izgultak, hogy ki az új srác, hogy mindannyian rányomultak. Nah, volt megszeppenés szépen, Tökike nem értette, miért szekálják, valaki folyamatosan dominálta. Aztán hamar rájött, hogy nincs esélye, és inkább futott, a srácok meg utána :) Mulatságos volt, akkora érdeklődéssel vették körül, már zavarbaejtő volt. Szóval a  futástól kifáradt, láttam, hogy szakad a cérna, és ekkor megtörtént, ami azelőtt SOHA: leültettem, és ő hagyta, hogy én rendezzem  helyette a fiúkat. Egy-két apró orros kellett a srácoknak, igazán csak jelzés értékkel, és már mentek is távolabb, volt, amelyiknek csak megráztam a mutatóujjam, és már tudta, hogy vigyázzon. Édes pofák, nagyon aranyosak voltak a Lelenc srácok, ha nem lettek volna ilyen sokan és ilyen érdeklődőek, akkor jobban tudtak volna játszani Mikey-val. Töki végül kint landolt a kocsiban, annyira sok volt neki, hogy egy órát szunyókált a hátsó ülésen. Aki ismeri, az tudja, h ez nála mit jelent! :))

Mikey, az új srác :)

 Na, hol a kutyám?

Itt már kényelmetlen volt a társaság:

Úgy néz ki, jövőhéten megyünk ismét. Elmondani nem tudom, milyen jó érzés úgy engedni kutyák közé, hogy tuti biztos vagyok benne, hogy nem lesz balhé! Zseniális jófej volt ma Tökcsi.

Pomázon jártunk - Z kutyasuli

Ma visszatértünk a kiképzőinkhez, akikkel annak idején sikerült Mikeyt jó kutyává nevelni.Nagyon izgultam, nem akartam leégni, meg akartam mutatni, hogy azóta is rendben van a kutya, és mi is tartjuk magunkat. Mikeyról tudni kell, hogy általában akkor megy el az esze, amikor igazán meg kellene felelni, köszönhetően a rólam átvett idegességnek, de ezúttal nem így volt. Igyekeztem nem izgulni és úgy látszik, sikerült. Anna azt mondta, h jó lett a Mikey, és nekem ez sokat jelent. Már kezdem elhinni, hogy jól nevelt a kutyám. :)
Imádom, amikor így néz rám:

 Persze nem Mikeyt mutogatni mentünk elsősorban, hanem azért, hogy megnézzék, Nina vajon miért lép fel gyakran agresszívan más kutyákkal szemben. Fura volt pályán kívül ülni és nézni, mikor nemrég még mi álltunk ott hasonlóan, és a mi kutyánk kapta a pofonokat. Nina nem annyira gáz, mint Mikey volt, bár töki sosem morgott ki emberre, de Nina is megkapta érte, ami jár. Meg is lepődött szépen, aztán meg is szeppent. :) Vele más a gond, mint velünk volt.....gyorsan alakul majd szerintem.

 Nagyon szép helyen van a kutyasuli. Még elég új, de kutyák és lelkes gazdik már vannak. Lehet, h kapnak tőlünk egy diófát ajándékba, mert enyhe napszúrást kaptunk a tűző napon. :))

 És itt van Zorró, aki szééééép (és okos):

Aztán sétáltunk kicsit a környéken, és hazafelé megálltunk az Omszki tónál pancsolni az ebekkel.

A fárasztó nap eredménye: az egész falka délutáni szunyát tart. :)

Fura...

... érzés.
A blogot eredetileg magamnak készítettem, azért, hogy megörökítsem az életünket Mikeyval, amennyire csak lehet. Azért, hogy egyszer, amikor majd átmegy a szivárvány alatt (remélem jó sokára), akkor  vissza tudjam nézni, hogy mi mindenen mentünk keresztül, és ne kelljen az őrületbe kergetni magamat a gondolattal, h nem volt boldog élete, és nem voltam jó gazdája.
Viszont nagyon úgy tűnik, hogy nem csak az én kedvemre való, hanem mások is szeretik a naplónkat, többek között te is, aki most olvasod, hiszen itt  vagy, és olvasol. Köszönöm.

Jó érzés, ha hasznára lehet valakinek, ha csak egy sor is segítséget ad a kutyanevelésben. Én nem vagyok kiképző, csak a tapasztalataimat tudom megosztani másokkal, abból viszont akad bőven.
Tudom pl., hogy milyen érzés egy igazi kis köcsög kan terrierrel a póráz végén szembe sétálni egy másik kan kutyával, majd elveszteni az uralmat és heveny szívdobogás közepette szétszedni a kutyákat (pontosabban leszedni a másikról a sajátomat), ellenőrizni az áldozat egészségi állapotát, majd sűrűn elnézést kérni a másik gazditól. Mindezt persze csak azután, h az iskolában tanult módon helyreraktam a neveletlen dögömet, és végighallgattam a szemtanúktól, h milyen szemét vagyok, és hogy nem szabad bántani a kutyát. Hát persze, köszöntem a tanácsokat, és jobbra el.

Ma már viszont azt is tudom, h milyen érzés, amikor három kan körbeállja a kutyámat, majd egyetlen szóval kihívom onnan, lábhoz kerül és köszönés nélkül távozunk. Vagy amikor az agility pályán az akadály előtt ül, és csak azt várja, h indítsam, és úgy dolgozik, mint egy angyal. Ilyenkor érzem, h megérte.

Igenis boldog, és igenis jó gazdija vagyok!

Vizsga helyett Budai hegyek

Egyik szemem sír, a másik nevet. Jól megjártuk a vizsgával, mert a nevezés napján tették közzé a kategóriákat és a nevezhető szinteket. Természetesen pont az általunk megcélzott és begyakorolt szintet nem rendezték meg, így végül be sem neveztünk. Mérges voltam, mert előtte direkt megkérdeztem......na mindegy.
Nem sokáig sírdogáltunk itthon, rendeztünk helyette egy kirándulást. Fogtuk a barátnőinket, és ahogy szoktuk, nem kíméltük őket. :) Gazdagrét, Irhás árok, Ördögorom, Széchenyi hegy, Normafa, Jánoshegy, persze gyalog, az erdőben ahogy kell. A russell túra elbújhat mellettünk, akkorát mentünk, h a lábaink majd' leszakadtak, mire leértünk.
Hősiesen másztunk, a kutyák persze a távot nem egyszer teljesítették, irigylésre méltó kondival és energiamennyiséggel rendelkeznek. Lehet, hogy ha Acanát és Pro Plant ennénk, nekünk is így menne? :)
Jó volt kicsit édes négyesben kimozdulni, még ha lihegtünk is sokszor, de legalább tudtunk beszélgetni, világot megváltani.
Hazafelé kisvasutaztunk Hűvösvölgyig, mert gyalog már nem ment volna. Hihetetlen, hogy még mindig vannak gyerekek, akik a vasúton dolgoznak, tisztelegnek és jegyet árulnak, udvariasak, jól neveltek, kész felüdülés ilyet látni.
Madonna kápolna:

Mi:

Ezért utálni fog, de nem baj, szerintem ez egy tökjó kép:
Ők:

Nagyon jól éreztük magunkat, Mikey délutánra kidőlt, bevackolt a fotelba, és bevágta a szunyát.

Épp ma kiabáltam el, hogy a túrán nem volt a kutyán kullancs, erre a ma esti sétáról megint hoztunk egy dögöt haza, már benne volt, de ki tudtuk szedni, és végül a mágián végezte ez a nyomorult is. Nem hiszem el, hogy nincs egy szer, ami 100% védelmet nyújt ezek ellen a dögök ellen!! Azt hiszem visszatérünk a Frontline-hoz, eddig az tűnt a leghatékonyabbnak.

Mozgalmas majális

Tegnap lementünk Velencére megnézni, hogy milyen a víz. Természetesen kutyát nem úsztattunk, mert azt ott és kb. mindenhol tilos, de mit csináljak, ha egyszer állandóan beleesett a tóba a játékuk.....ki kellett hozni onnan valakinek. Nagyon szép idő volt, de a víz azért még emberi mércével igencsak hideg.
Én azt hittem, hogy Mikey szereti a vizet, de ha ő szereti, akkor Maja megveszik érte. Hát ki látott már vízbe seggest ugró parson russellt??? Én már tegnap igen :))
Mikey szépen, lassan ment be a vízbe, megfontoltan a köveken, óvatosan, de elszántan, Maja  pedig, mint mi a mólóról annak idején, nekifutásból bombát ugrott. Haláli egy kutya! :))
De, beszéljenek a képek:

Hazafelé megálltunk Diósdon ebédelni a kiszemelt étteremben. Minden szuper volt, ezért úgy döntöttünk, ott fogjuk tartani az esküvős vacsorát. Beengedték a kutyust egy szó nélkül, sőt inni kapott, és mindenkinek nagyon tetszett. Kerthelyiségben üldögéltünk, gyerekek abajgatták. Kíváncsi voltam, hogy reagál, ha a gyerekek a maguk módján közelítenek hozzá, teszteltük.Amúgy is pórázon volt, hogy ne kószáljon, a hám volt rajta, nem a  nyakörv. A gyerekek 4, 5 és 7 évesek voltak. Simogatták közben pedig sikongattak. :) Láttuk rajta, hogy kellemetlenül érzi magát, és mellé még a póráz is feszült, izgultunk. Próbált volna odébbállni, de a póráz miatt nem tudott, így nehéz helyzetben volt, időnként a farkincát is jól behúzta, félt tőlük. Aztán jött is az odamorgás jelzésképpen, de letoltuk érte. Mondtuk a gyerekeknek, hogy szünetet kér a kutyus, jöjjenek kicsit később. 10 perc múlva megint jöttek. Mikey legnépszerűbb porcikája a mini kis farkincája volt, aznap még simogatta néhány gyerek, és mindenki a farkincát találta a legcukibbnak rajta. Töki ennek nem örült annyira, de tűrte.

Ebéd után hazaindultunk, de oda már nem értünk, mert a Hűvösvölgyben kötöttünk ki a családdal. Ekkor már Mikey teljesen készen volt, agyilag feladta a harcot. Az a nyüzsgés, az a sok kiabáló, rohangáló gyerek, labdák, szagok, hangzavar, nem tudott mit kezdeni vele. Főleg Dodóék érdekelték nagyon.
Rolikával hamar összerázódtak, miután a gyerek megtömte őt pufikukoricával, rögtön jóban lettek. :))
Dodóval nehezebb, ő folyton kiabál, rohangál, ahogy az egy gyerekhez illik, és sajnos ahhoz még kicsi, hogy a kutya komolyan vegye őt, így nekem kellett helyretennem többször Mikeyt. Nehéz eldöntenem, hogy milyen szándékkal közelít a gyerekhez, és milyen érzelmei vannak irántuk. Arra gondolok, hogy vajon szeretetből nyalogatni vagy féltékenységből felborítani akarja őket, vagy szimplán csak a játékot akarja elvenni tőlük. Ha tudnám, akkor tudnám azt is, hogy hogyan lépjek fel az ügyben, de nem tudom. Lehet, hogy ehhez megint András fog kelleni....